Almapalacsinta citromos- túrós joghurtöntettel

Finomságot akartam készíteni vacsorára. (A produktum elfogyasztása után mondhatom, hogy uzsonnának, tartalmas leves után második fogásnak is alkalmas lehet.) Mivel a kamraprojekt szellemében csak itthoni alkalmasságokhoz nyúlhattam, almás palacsinta készült, lágyításnak egy kis mézes- savanyú öntettel. Láthatjátok, érdemes felénk kacsintgatni vacsoratájt. 

Hozzávalók a palacsintához

3 db alma

1 tojás

5 ek cukor

1 zacskó vaníliás cukor

fahéj

annyi liszt, amennyit felvesz

olívaolaj

Hozzávalók az öntethez

12,5 dkg túró

1 ek méz

1 natúr joghurt

fél citrom reszelt héja és leve

1. Hámozzuk meg az almákat, vágjuk félbe és szedjük ki a magházat belőlük.

2. Nagy tálban botmixerrel pürésítsük, majd adjuk hozzá a cukrot, a fahéjat és a tojást.

3. Kanalanként adagoljuk a lisztet addig, míg sűrű palacsintatésztát nem kapunk.

4. Palacsintasütőben melegítsünk kevés olajat és adagonként süssük a masszát mindkét oldalán 1-1 percig. (Egy adagot nekem 3 evőkanálnyi massza adott ki, néhány mm vastag rétegbe simítva.) 

5. A szósz hozzávalóit keverjük össze és tartsuk hidegen  a tálalásig.

KamraProjekt és a váratlan vendég szerencséje

Ma este váratlanul Linda barátném ugrott be vacsoraidőben. Mindkettőnknél elmaradt az ebéd- kinek-kinek a munka miatt-, így aztán az ilyenkor szokásos pohár bor- kis rágcsálnivaló kombináció helyett gyorsan kellett kisütnöm valami finomat. S mivel amúgy is elindítottam az itthoni KamraProjektet, miszerint csak egy-két apróságot vásárolok a főzéshez, viszont felhasználom a felhalmozott készleteinket, húsgombócos spagettit készítettem.

Hozzávalók
15 dkg darált hús
1 kisebb hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 tojás
só, bors, szerecsendió, oregano, bazsalikom ízlés szerint
kevés zsemlemorzsa
olívaolaj
4 dl paradicsompüré

1. A darált húst géppel pürésítjük, majd hozzáadjuk az apróra vágott hagymát. Ezután a tojást és a fűszereket adagoljuk, majd összegyúrás után pihentetjük kicsit a masszát.

2. A húsmasszából kis gombócokat formázunk, megforgatjuk kevéske zsemlemorzsában, majd 3 evőkanálnyi olívaolajon gyorsan lepirítotjuk őket. A gombócokat kivesszük az olajból, félretesszük.

3. A paradicsomlevet egy serpenyőben elkezdjük melegíteni- ezzel egy időben feltesszük forrni a tészta főzővizét-, fűszerezzük, majd amikor besűrűsödött visszatesszük a gombócokat a szószba.

4. A kifőtt tésztára rakjuk a gombócokat és a szószt. 

Tradááám, kész a gyors, barátnős vacsora!

Konyhatitkok

Mivel a záróvizsgás finisben téblábolok- halvány meggyőződéssel azt illetően, hogy hasznosabb a tanulva ramaty-kaját-fogyasztás, mint a nem-tanulva istenit-főzés -, kitörni készül belőlem a közlés, hogy mit is érdemes olvasni manapság konyhafronton. (Bátor és kevésbé bátor, finom lelkületű barátaim kb. most gondolják, hogy már az is csoda, ha egy percig is bent maradt. Mármint a közlés.) 

Mint tudjuk, blogban a boldogság. S azt se felejtsük el, hogy a régebben funkcionáló letyepetyehelyek felszívódtak, vagy nehezebben elérhetővé váltak, így aztán jön a ma nagyvárosi háziasszonya és webrefőz. Webreoszt, webretárgyal és webrehorváthilonázik, mert az sokkal egyszerűbb. 

Kezdetben vala a mindmegette. Lett utána mindmegitta. Azóta a recept is csak akkor jó, ha nem sós. És szép lassan kialakult a konyhai blogkánon. Érdemes olvasni, még ha a fél ország icipici női cipős krémje olvassa is. Nekem ők a kedvenceim:

• Fűszer és Lélek
• Dolce Vita
• Chili és Vanília
• Lilafüge

És néhány apokrif*:

• PralinéParadicsom
• ÉDESEM

Addig, míg összeszedem magam, olvasgassátok őket! Erikán kívül úgysem szokása ez senkinek az ismerőseim közül. Mások meg még nem annyira olvasnak. Apokrif vagyok! :D

*nem azok egyébként, csak valamiért mégsem lehet annyira sokat hallani róluk.

Hamis rétes sóskával és túróval.

Bár levelestésztát készíteni állítólag nem nehéz, csak időigényes munka - receptet ld. Édesemnél -, én még sosem álltam neki. (Talán az egyetlen hasonlóság Lilafüge és köztem) Viszont a mélyhűtőben mindig tartok itthon. Egy-egy adagból gyorsan tudok vendégváró falatokat, lepényt, vagy éppen hamis rétest varázsolni. Ma Nikit vártam vadragu- kóstolóba, s gondoltam, ha már vendég, akkor valami gyors desszert is dukál. Bár Niki elveszett a multik erdejében, a rétes elkészült mákos- barackos és sóskás- cottage cheese-s változatban. 

Prezentálni sajnos csak a sós változatot tudom, az édes ugyanis százszor inkább gyomor-, mint szalonképes. ( Túl vékonyra nyújtottam a tésztát.)

Hozzávalók:

1 csomag kész levelestészta

1 tojás

3 ek tejföl

sóskás töltelékhez:

15 dkg sóska

3 gerezd fokhagyma

4 ek tejszín (kihagyható)

15 dkg cottage cheese

1 tojás

só

bors

szerecsendió

mákos- barackoshoz:

10 dkg mák

5 dkg porcukor

5 evőkanál sűrű barackdzsem (én nagy gyümölcsdarabos saját befőzésűt tettem bele)

1. A sós töltelékhez készítsük elő a sóskát. ( Ha a hűtőből vettük ki, olvasszuk ki teljesen. Ha friss, szedjük ki a levelekből a nyelet és a nagyobb levélereket.) Vágjuk fel csíkokra.

2. Tisztítsuk meg a fokhagymát, vágjuk apró darabokra.

3. Kevés olívaolajra dobjuk rá a hagymát, majd gyors egymásutánban a sóskát,a  fűszereket és a tejszínt. Kevergetés mellett melegítsük 3-4 percig.

4. Vegyük le a tűzről és kis hűtés után adjuk hozzá a túrót és a tojást.

5. Az édes töltelékhez csak keverjük össze a hozzávalókat.

6. A tésztát felezzük meg, lisztes lapon nyújtsuk néhány mm vastagra. Helyezzük rá a sós tölteléket az egyik felére, majd tekerjük fel. A másik felére helyezzük az édest, majd azt is tekerjük fel.

7. Tegyük a sütőpapírral kibélelt tepsibe, majd a tejfölös- tojásos keverékkel alaposan kenjük be. A sósra akár magvakat is tehetünk.

8. Az előkészített réteseket 220 fokra előmelegített sütőben süssük kb. 25 perc alatt készre.

Vadragu Jamie után szabadon

Kalandos úton került hozzánk Heves megye erdőiből egy kis vadhús- egészen konkrétan vaddisznó comb. Repertoáromban eleddig egyáltalán nem volt vadétel, úgyhogy külön örültem az abszolúte bio alapanyagnak. Próbáltam a meglévő szakácskönyvekből elővadászni valamit, de a legtöbb receptem őzre, szarvasra szólt. Vagy nyúlra. Fogtam hát a pucér szakács vadnyúlra és őzre összerakott receptjét- a Jamie természetesen! könyvben megtalálhatod- és átdolgoztam kicsit. Némi félelemmel, mert nem nagyon tudtam, hogyan is kell a vadhússal bánni.

Hozzávalók:

40 dkg 1x1 cm-re aprított vaddisznó comb

2 -3 db sárgarépa

2 dl száraz fehérbor

1 nagy lilahagyma

3-4 gerezd fokhagyma

1 ek liszt

4 dl zöldségalaplé 

rozmaring

kakukkfű

só

bors

borókabogyó

olívaolaj

1.A húst mossuk meg. (Fejtsük le a csontról, ha azzal együtt szereztük be.) Alaposan filézzük le róla a zsírt, egyebeket. Vágjuk 1x1 cm-es kockákra.

2.Szeljük apróra a hagymákat, kockázzuk fel a megtisztított sárgarépákat, majd egy löket olívaolajon dinszteljük először a hagymát. Ha már kicsit megpirult, tegyük rá a répát és a fűszereket.

3.Adjuk hozzá a húst, kis forgatás után a fehérbort és az alaplevet. ( Ha nincs időnk alaplevet készíteni, csalhatunk leveskockával is. Az íz nem ugyanaz, de így is nagyon finom.) 

4.Forraljuk fel, majd lefedve tegyük a már előmelegített 200 fokos sütőbe.

5.Időnként keverjünk rajta egyet. Kb. két- három óra alatt fő porhanyósan puhára, az állat korának megfelelően.

6. Készíthetünk hozzá főtt krumplit, vagy akár bolti vagy házi tésztát is. Tálaláskor- ha van- apríthatunk rá friss petrezselymet is. Kínáljuk azzal a borral, amivel főztük. Isteni!

Tortilla a'la Blanka

Elkészítettem életem első tortilla-ját Vrábel Kriszta receptje alapján.  Közre nem adhatom, mert akkor elvisz a szerzői jogőrző bizottság, úgyhogy csak megmutatom, mert nekem nagyon ízlett. Étterembe Járónak meg egyáltalán nem... Pedig!

Macok, beré, tócsni, meg amit akartok

Az étel, amit mindenki ismer és mindenki szeret. Néha az unalomig. Ha nincs otthon semmi, vagy ha valami meleget ennénk, de nem akarunk komolyan főzőcskézni: előkerül. Vehetjük vásárokban készen, aranyáron. Ehetjük sósan, citromos teával. De miért nem lehet szegény végre egyszer nemcsak amolyan mellékes és kézreálló, hanem főétel is? Jelentem, a beré a mennybe megy.

(A recepthez hozzátartozik, hogy eredetileg almával és répával akartam keverni a krumplis masszát és minimális liszttel, de a vacsoravendégek- a családom férjemen kívül eső része- azonnali hatállyal megvétózták a lehetőséget. Ha kipróbáltam úgy is, jelzek majd a végeredményről.)

Kéksajtos beré* 


Hozzávalók:
6 db hámozott krumpli
2 gerezd fokhagyma
5 dkg kéksajt
2 tojás
kb. 15 dkg liszt
szerecsendió
só
bors
olívaolaj

1. A krumplit és a fokhagymát a legkisebb lyukú reszelőn lereszeljük.

2. A tojást alaposan belevegyítjük, a fűszereket adagoljuk.

3. Kanalanként keverjük hozzá a lisztet. (Ha túl folyós a massza, tehetünk még bele, de mindenképpen legyen krémesebb az állaga, mint egy hétköznapi beré volna.)

4. Kenjünk meg egy teflonos edényt olajjal, majd formázzunk kanállal kis pogácsákat. A pogácsák közepére rakjunk egy- egy darab kéksajtot, majd tegyünk rá még egy adag krumplis masszát.

5. A lepényszerű adagokat mindkét oldalukon süssük barnára.

Tálalásig tartsuk melegen, kettévágva rakjuk tányérra. Friss, semleges ízű saláta illik hozzá, mert a sajtos töltelék nagyon karakteres.

*A receptet Niki barátnőmnek ajánlom.