Retró kaják: töltött zsemle

Minden családnak vannak klasszikus párosai. Ez lehet a rosszindulatú nagynéni- beletörődő nagybácsi, a siránkozó nagymama- kacag(tat)ó nagypapa, vagy épp a bableves- túrós csusza páros. A mi családunkban is van ilyen: gulyáshoz krumplis pogácsa, lángos, vagy túróval töltött zsemle dukál. Csakis. A férjem- a család új tagja, hát persze hogy direkt  :) - utálja. No nem a gulyást. A töltött zsemlét. Ezért aztán megvariáltam a családi receptet.

Hozzávalók ( 3 főre)

3 db zsemle

40 dkg túró

15 dkg tejföl

10 dkg cukor

10 dkg meggy

1  csomag vaníliás cukor

1 tojás

1/2 citrom leve

1. A zsemléket felszeljük, a belsejét kiszedegetjük és apró darabokra tépjük. A citrom levével meglocsoljuk.

2. Hozzáadjuk a túrót, majd a cukrot, s villával alaposan áttörjük, átforgatjuk.

3. Folyamatos keverés mellett hozzáadjuk a tojást, a meggyet és a tejföl.

4. A zsemlék mélyedéseibe egy- egy nagy kanálnyi mennyiséget teszünk a túrós krémből, majd 220 fokra előmelegített sütőben, 15 perc alatt készre sütjük.

Rozéban sült alma

Megérkezett az anyósküldte zöldség- gyümölcsszállítmány, benne néhány pofás kis almával. A hűtőben már egy üveg bontott Dúzsi Tamás rozé, nekem pedig hatalmas vágyam volt valamilyen finomságra.
Egyszer egy prágai étteremben isteni töltött almát ettem- hogy pontos legyek kétszer, 2005-ben és 2011-ben-, azt próbáltam emlékekből reprodukálni. Nem sikerült. Feleannyira sem lett szép. Viszont az íze robban a szájban. Ajánlom nektek is! Az előkészítés kb.15 percet vett igénybe, utána pedig csinálhattam más, szintén hasznos dolgokat.

Hozzávalók (4 főre)

4 db alma

5 ek meggykompót

3 ek mazsola

2 ek kókusz

2 db zabkeksz

2 ek rozé

Szószhoz:

5 ek cukor

1 dl rozé

5 ek víz

Karamelldíszítéshez:

5 ek cukor

1. Az almákat megtisztítjuk, majd a kalapjukat levágjuk. A magházat késsel eltávolítjuk.

2. A töltelék hozzávalóit egy tálban botmixerrel pürésítjük, majd az almába vágott alagútba töltjük. Az almákat hőálló üvegtálba tesszük.

3. A szósz elkészítéséhez 5 ek cukorból karamellt készítünk, majd a karamell a borral felöntjük és a vizet is hozzáadjuk.

4. A szósszal az almákat leöntjük, majd a tálat 220 fokra előmelegített sütőbe tesszük, kb. 30 percre. Sütés közben öntözzük az almákat a szósszal.

Melegen és hidegen is fogyasztható. Tejszínhabot vagy kekszmorzsát is el tudnék hozzá képzelni. Vagy citrushéjat a töltelékbe. Nyamm!

Karácsonyi kisokos

Talán balgaságnak tűnik az utolsó szeptemberi csókok közben karácsonyi hajcihőről beszélni, de higgyétek el, nagyon is aktuális! És ezt a legkevésbé sem a karácsonyimádat mondatja velem, mégcsak nem is a hidegre való áhítozás- sőt, annak sincs hozzá semmi köze, hogy télen van a szülinapom. Azért mondom, hogy itt az ideje számolni a karácsonyi költségvetéssel, mert a többéves gyakorlat bebizonyította: ha már szeptember végén tudatosan tervezek az év végi ünnepi kiadásokra, akkor nagyobb fennakadások, többheti spórolásos éhínség és a tömegben való szardíniahömpölygés nélkül megúszhatom a szeretet ünnepét. És ha nem is sikerül nonstop sztaniolpapírban hemperegni, az ilyenkor szokásos őrült-rohanós agymenés azért jól elkerülhető. (És magyaros indulattal kacaghatunk a markunkba, míg mások nyakukat törik a nagy szeretetben :P )

Szóval, mire lesz szükségünk?

Figyelemre

Ha kellően vájtfülűek vagyunk, egész évben figyelhetünk arra, hogy a leendő megajándékozott mire is vágyik. Mi az, amiről többször is említést tett, de végül nem vásárolt meg? Mi az, amire nyilvánvalóan szüksége volna, vagy vágyik rá, de mindig előbbre sorol praktikus- halaszthatalan- másoknak ajándékozott dolgokat?

Ha eddig figyeltünk, ellenőrizzük, hogy azóta nem került-e sor vásárlásra. Nagyobb értékű ajándék esetén pedig feltétlenül egyeztessünk a többiekkel!

Ugyanakkor azt se feledjük el, hogy sok esetben- bármekkora közhely is- tényleg nem egy tárggyal, hanem egy érzéssel, egy kis odafordulással adhatjuk a legtöbbet. Kisgyerekes sógornőnek bébiszitterkupont adhatunk szabad beváltással, s így a rokongyerekeknek ajándék a közös idő, sógornőnknek pedig az átmeneti nyugalom. Idős nagymamánknak csütörtöki teadélutánok adhatnak egész heti várnivalót, néhány doboz tea kíséretében. A kedvesünk is kaphat nagyon személyes, ugyanakkor filléres ajándékot. (Ehhez ötletek itt. Érdemes a kommentekben is böngészni.)

Ha úgy érezzük, családunk/ párunk nem eléggé rezonálnak az általunk sugárzott vágyakra, inkább legyünk konkrétak! Kevésbé romantikus ugyan, de sikerre visz. (Ajánlom Molly és Mike kapcsolódó részét.)

Tervezésre

Mérjük fel pontosan, hogy mekkora anyagi kerettel rendelkezünk! Az összeget is súlyozzuk! Mennyit szeretnénk az anyósokra, a gyerekekre, nagyszülőkre fordítani? Ne hagyjuk, hogy a reklámözön, az egymásra licitálás és a többi médiaflanc megzavarjon bennünket! Próbáljuk meg elfelejteni a 'ruha kell, vegyünk ruhát karácsonyra"- elvet! Inkább legyen kisebb ajándék, de olyan, ami igazi öröm!

Nézzünk körül, hogy a tervezett ajándékoknak mi a piaci átlagára! Döntsük el, hogy melyik hónapban, melyik ajándékot szerezzük be!

Mérlegelésre

Hajlamosak vagyunk rá- vagy csak én?-, hogy az ünnepekre hangoldóva többször is bedőljünk a cuki szalvéta, a bájos csomagolópapír és az illatos gyertya csábításának. És gondolom, ti is ettetek már januárban karácsonyfás teríték mellett. Szóval: csak annyit vegyünk, amennyit valóban fel is használunk. Nagy valószínűséggel nem lesz szükségünk tíz tekercs csomagolópapírra sem. És a karácsonyfát sem kell minden évben teljes égészében aktualizálni méregdrága díszekkel. Ha újítanánk, vegyünk néhány karakteres darabot, ésszerű áron! Vagy az alapdarabjaink mellé készítsünk a gyerekekkel néhány feltűnő díszt. A háztartásban fellelhető alkotóelemek száma csaknem végtelen. Ha pedig a dizájn a mindenünk, szabjunk magunknak határt.

Döntsük el, mennyit fogunk költeni dekorra. És tartsuk magunkat ehhez akkor is, ha ránk szakad az ég!

Spórolásra

Felejtsük el a klasszikus, kizárólag karácsonykor használható csomagolóanyagokat. Ha nyitott szemmel járunk, észvesztően olcsón juthatunk rokonaink-barátaink személyiségéhez jól passzoló papírokhoz évközben, olcsón is. Legutóbb 290 Ft-ért vettem 5 m pöttyös, kimondottan jó minőségű papírt a Lidl-ben, akcióban. De jutottam már 30 Ft-ért 5 ív selyempapírhoz is. Ugyanígy remek megoldás lehet a krumplinyomdával díszített barna háztartási papír - spárgával, szalaggal rusztikus hatást érhetünk el-, vagy a fekete-fehér írott sajtó újrahasznosítva.
• Karácsonykor még azok is írnak képeslapot, akik egyébként az év többi szakában nagy ívben kerülik a postát. Azonban az üdvözlőlapoknak sem kell követniük a klasszikus vonalat. Küldhetünk magunkról aktualizált fotót kartonkeretbe ragasztva, rajzolhatunk, ragaszthatunk, színezhetünk kedvünkre. Sőt, a profi karácsonytündérek a 'piszkos munkát' kiszervezik: megkérik a gyereket, hogy készítse el ő a lapokat. Adjunk neki fénymásolópapírt, ragasztót, akciós katalógusokat és zárjuk rá az ajtót. A homloka is ragasztós lesz, az biztos. De ugyanígy az is, hogy legyártja a kívánt mennyiséget és még jól is érezte magát közben. (És nekünk is lett néhány szabad percünk, ha éppen nem közösen munkálkodtunk.)
  Ha a klasszikusabb irányba indulnánk, akkor figyeljük az akciókat. A külföldről érkezett áruházakban gyakori a 10 db/ 600 Ft típusú csomag. Nemrégiben 6 db-os csomagot vettem 300 Ft-ért, arany- és ezüst színű zselés tollakkal.
• A kiválasztott ajándékok aktuális árát rendszeresen nézzük meg a nagybevásárlások alkalmával! Ha pl. megkaptuk olcsóbban a nagynénénknek szánt cserepes növényt, a megmaradt összeget csoportosítsuk át a többiekre. Nem kell, hogy mindig felhasználjuk a teljes keretet, hiszen lesznek az ajándékok között olyanok, amiket nem találunk meg az elképzelt áron.
• Az évközben jól bevált aukciós oldalakat ilyenkor is aktívan használjuk! Találhatunk olyan, teljesen új eszközöket is, amiket a tulajdonosak szintén ajándékba kaptak és a vadonatúj tárgytól örömmel megválnának áron alul is! (Nálam pl. egy digitális képkeret és egy szájzuhany is boldog gazdáját várja, csomagolásban, bontatlanul.)
• Használjuk ki a kuponos oldalakat és a közösségi vásárlás erejét! A szüleinket végre megajándékoznánk egy pihenős hétvégével? Vásároljunk kikapcsolódást, vagy éppen szolgáltatást. A kupon az ő nevükre fog szólni és egyeztethetik a nekik megfelelő időpontot. Kamaszlányunk ékszerre vágyik? Márkás darabokhoz juthatunk féláron, néhány klikkel.
• Szeretnénk többféle süteményt, de se időnk, se kedvünk, se pénzünk rengeteget sütni? Beszéljünk össze a barátnőinkkel! Mindenki készítsen csak egyfélét, de dupla adagot. A cserebere után mindenkinek változatos sütitáljai lesznek. (Egyben ez jó garancia arra, hogy nem fogunk végtelenített mennyiségben zabálni. Mert a sok kidobott étel vékonyítja a pénztárcánkat, a sok elkeseredett elfogyasztott- ételt nem dobunk ki!- meg vastagít minket.)
  
  + 1 tanács: Emlékszünk még az általános iskolai mikulás-húzásra? Vezessük be a családban is! A felnőttek ne vegyenek mindenkinek ajándékot, hanem húzás alapján csak egyvalakinek! Így kevesebb pénzből több ajándékot vehetünk, az ajándékozók személyének kitalálásához pedig vicces-érzelmes kitalálósdit szervezhetünk!

Dugipénzre

Magadra is szánnál? És/vagy szűkös a keret? Szert tehetsz egy kis pénzre, ha a lakásban fellelhető számtalan limlomból garázsvásárt szervezel. Összehozhatsz szuper cserepartit is, ahol a barátnőiddel ruhát- mert a saját örömünk is öröm-, vagy kézzel készített tárgyakat cseréltek. Így mindenkinek lesz a tarsolyában valami új.

Ha van valamilyen tehetséged- szívesen horgolsz, ügyesen kötsz, bámulatosan hímzel vagy éppen sógyurma nagymester vagy, készíthetsz néhány dísztárgyat.

A Facebookon, Iwiwen, vagy épp a munkahelyi konyhában számos vásárlóra szert tehetsz és kedves elfoglaltságodból rögtön bevételi forrás válik.

Időre

Mindezek megvalósításához. Mert nem kell mindennap sok időt fordítani erre az egészre. Igazándiból csak egy kicsit kell hozzá szemléletet váltani.

És persze idő kell ahhoz is- és legfőképp ahhez-, hogy rohanás helyett tényleg egymásra és a szeretetre figyeljünk.

Karácsony 2012 Projekt mával nálunk elrajtolt, bevásárló lista kész.

Civil activity 3D-ben

Az utóbbi években hozzánk is bekígyózik az önkéntesség nemes gondolata, nemritkán összefogásra késztetve egymástól nagyon is eltérő személyiségű embereket, akik egyéb körülmények között talán nem is találkoznának egymással. Az aktivitás tárgya lehet térszépítés, gondoskodás, programszervezés és számos más tennivaló is. Néhány önkéntessel már találkozhattunk az írott és virtuális sajtóban, de akikkel ezidáig még biztosan nem: az écsi Szín-Szó Kör. S hogy kik ők? Csokorba gyűlt anyák és gyermekszerető felnőttek, akik úgy érzik, az iskola és az óvoda által biztosított élmény, inger és kultúra mellé jól jöhet egy kis plusz. Ezért aztán szabadidejükben- a megértő férjek támogatása és bébiszitterek kemény munkája mellett- rendre összegyűlnek, s évente négy- öt színdarabot készítenek óvodás gyermekeiknek. Dallal, verssel és mesével készülnek, hogy csillogó gyerekszemekben gyönyörködhessenek aztán. Patetikus? Az. De igaz.

Az alábbi évben elkészült a klasszikus Kesztyűmese színpadra alkalmazva, A becsületes megtalálók, a Tavaszi utazás című dalos mesés közös játék Gryllus Vilmos dalainak beemelésével és a gyerekek kedvenceinek, Bogyónak és Babócának írott, égi látogatóról szóló történet, a Züri, az űrlény meséje. És amennyire szórakoztatóak voltak az előadások a gyerekeknek, épp annyira volt szórakoztató az elkészítés nekünk. Nem is hinnétek, milyen öröm újra felfedezni magunkban az alkotásra való képességet! És átélni annak örömét. Próbáljátok ki! A történetek kéziratait szívesen megosztom más szülőcsoportokkal is, helyi felhasználásra.

Blogszülinap Torta és Karamellnél

Biztos sokan tudjátok, hogy Lengyel Józsi tortablogja nem olyan régen ünnepelte létezésének első évfordulóját. Abban a szerencsében részesültem, hogy bekerültem a top10-be, akik részt vehettek a blogszülinapon. Volt torta, móka, kacagás és finom falatok. Meg persze feladatok is, amiket nagyon élveztem, még ha hatalmas tehetségem nem is mutatkozott meg a végrehajtásban. Mindannyian lehetőséget kaptunk rá, hogy fondant-t gyúrjunk és színezzünk, tortát burkoljunk és díszítsünk, a Józsi-féle karamellel dolgozzunk. Az eredmény? 14 burkolt és díszes torta, számtalan hólyagosra égett ujj. Személyes mutatóm 2 vízhólyag, kb. 20 karamellszirom, használatra tökéletesen alkalmatlan állapotban és 4, ennél azért jobban sikerült levélke. A tortámat lila bevonat díszítette lila gyöngyfüzérrel és egy fekete rózsával. Az írókázással is megpróbálkoztam, semmiképpen sem világdíjas teljesítménnyel. És Gábor, valamint Józsi segítségével azért fekete karamellvirág is került. 

A lányok mindannyian tüneményesek voltak és nagyon szimpatikusnak tűntek. Volt pocakos kismama és elárvult férfikedves is, meg sok nevetés és szerencsére keményítő is :)

Fotók egy részét szolgáltatta: Torta és Karamell blog. Józsi bejegyzése a partiról itt.

A teljes csapat, tortástul

Az alkotásom és a többi ajándéksütemény

Csokitorta a javából

Easy like Sunday morning: halkrém roppanós kenyérhez

A legutóbbi nagybevásárláskor meglepődve tapasztaltam, hogy a közelben lévő nagyáruház hűtőpultjában megjelent több új tétel: egészen ígéretes füstölt halas pultot alakítottak ki. Rögtön vettem is kóstolót, füstölt makréla és hering formájában.
A hering filéminőségben gyakorlatilag értékelhetetlen, mert nagyon szálkás, de ízre végülis jó. A makréla viszont gyöngyszem a maga nemében. Kellemes ízű, kitűnő állagú és 10 dkg-ért mindössze 159 Ft-ot fizettem. És mi mindenre jó 10 dkg füstölt makréla!

Például erre! :)

Hozzávalók a képen látható mennyiséghez (kb.2,5 dl):

15 dkg túró

10 dkg füstölt makréla

3 db olajbogyó

3 ek tejföl

1 ek olívaolaj

bors, oregánó, fokhagyma ízlés szerint.

1. A makréláról lehúzzuk a bőrt és darabokra tépkedjük. (Egyiket sem kötelező.)

2. Turmixgéppel pürésítjük és jól zárható edényben egy éjszakára pihenni hagyjuk a hűtőben.

Nagyon intenzív ízű, karakteres kencét kapunk, friss kenyérrel isteni!

Nagy esküvői poszt

Előbb-utóbb minden lány életében eljön az a pillanat, amikor megszólalnak a fanfárok, pillangók és galambok lufierdőben repülnek, mindent beleng a rózsaillat és beterít a formázott marcipán. Anyakönnyek és szorult apaszívek, elcseppenő sminkek és ropogós fodrok a  ruhán. De addig, míg eljön az örömben fürdőzés, számtalan szervezési probléma, kérdés, ötlet, kényszer felmerül, amikkel bizony meg kell küzdeni, s amik nem ritkán beárnyékolják a boldog békeidőket, őrült ámokfutássá formálva a kezdeteket.

Erről nem szokás, nem illik beszélni. Sőt , nem egy olyan esküvői bloggal találkozni, ahol a menyasszony tényleg élete legboldogabb időszakát éli át. De sokan vannak, akiknek megtalálni a tökéletes ruhát, a legszebb ékszert, a megfelelő öltönyt, a szuper zenekart, az ideális autót, kiválasztani a mindenkinek tetsző menüsort nem sétagalopp, hanem borzalmas megpróbáltatás.

A filmes elérzékenyülés, a nagy ölelések, a gördülékeny történetmesélés és a pezsgőző, bulizó, esküvőszervezőt sírba vivő párocskák olyan ritkák, mint az a bizonyos esküvőszínben pompázó holló. Pedig tényleg nem kell, hogy szörnyű legyen. (Nekünk mondjuk nem sikerült könnyed eleganciával összehangolni a saját elképzeléseinket a két család elvárásaival, de végül szép nap kerekedett. A hajtépéssel egybekötött ordibálások és parttalan viták kétévnyi távolságból már nem tűnnek olyan szörnyűnek.) 

Szóval kedves Jányok, leendő Asszonyok! (Különösen, akik a baráti körömben éppen házasulni készültök!) Bízzatok magatokban és a párotokban! És az álmaitokban. Mert bár klisé, tényleg mind úgy készülünk- és legyen is úgy szerencsénk-, hogy ez a nap csak egyszer jön el az életünkben. Ez nem azt jelenti, hogy ne kössünk kompromisszumot semmiben... inkább azt, hogy döntsük el, mik azok a pontok, amikben tényleg nem akarunk engedni! A zene? Akkor vonuljunk be arra, akkor is, ha a nagymamánk kisebb szívrohamot kap. A ruha? Akkor válasszuk azt és inkább kérjük meg a barátainkat, hogy süssenek süteményt. A helyszín? Ne féljünk, hogy esni fog, vagy meglepődnek a vendégek, hogy egy focipályán tartjuk. Ez a mi napunk! Vagyis a ti napotok! (Még ha a vőlegényt hajlamosak vagyunk is kihagyni a történetből.)

Néhány 'szabály':

Pontosan mérjük fel a lehetőségeinket! Milyen anyagi kerettel dolgozunk? Meddig ér a takaró? Kik és milyen szabályok szerint adják össze a pénzt? Mikor? ( A pár? A szülők? A vendégek létszámának megfelelően arányosítva? Fele-fele? Egyes tételeket az egyik szülőpár, másikat a másik? Ki fizeti a ruhát? A virágokat?)

Ne féljünk segítséget kérni! A barátok, barátnők szívesen segítenek dekorációt gyártani, zenét válogatni, fotóvetítést szervezni, vendégeket terelgetni. Remekül tudnak térképet nyomtatni, parkolást irányítani.

Hagyjunk magunknak időt! Gondolkodásra, vacilálásra, próbálkozásra. Nagy siker elsőre ruhát találni, de könnyen lehet, hogy csak a 10. szalonban találjuk meg az igazit!

+ 1 jó tanács

Szereljük le az anyánkat! / leendő anyósunkat! Az anyák mindig segíteni akarnak. Akkor is, ha mi nem akarjuk. Ha azt szeretnéd, hogy ne 'zavarjanak bele' a tennivalóidba, adj nekik feladatot! Válasszanak ők tortát, vagy virágot, vagy papot... Azt, ami nem olyan fontos nektek és amivel lefoglalhatják magukat. :)

Néhány link:

barátok által szervezett ökoesküvőről, esküvő dekorációról, égősor- és hópihekészítésről, őszi esküvői dekorációról... itt menyasszonyok és menyaszörnyek blogjai és online bazárja. Ne feljetsétek el használni az aukciós oldalakat! (Jófogás, Apród, Vatera, Ebay...) Hobbiboltok, IKEA a dekornál és a köszönőajándékoknál jó szolgálatot tehetnek. A női magazinok honlapjaink rengeteg hasznos fórumot találtok :)

Ágitáska új ruhája

Ismeritek azt az érzést, amikor egy kedvelt ruhadarabot, kiegészítőt bármihez felvennétek? Ha nem is illik tökéletesen mindenhez, azért hordjátok reggel, este, napfényben fürdéshez, boltba rohanáshoz, Duna parton flangáláshoz... Aztán egyszer csak ránéztek és nem értitek, hogy mégis mi ez a gönc?! És ránézni sincs kedvetek. Ilyesmi történt Ágival is, akinek az ősz-szín táskája csordultig töltötte a szívét, ezért aztán szegény táska parkolópályára került. Azt mondta csináljak vele valamit, bármit, akármit, csak látnia ne kelljen. Hordani ne kelljen.
"Mert olyat aztán nem tudsz csinálni, hogy ezt újra magamhoz akarjam venni!"

Szóval a kihívás adott volt. (Kész szerencse, hogy épp akkor kaptam egy halom rongyot, szabad felhasználásra.)  Újra megszerettetni a táskát Ágival. Még tudom, hogy sikerült-e.  De nagy plénum előtt felkérem Ágit, hogy kommentben jelezze, kéri-e vissza. Ha nem jelentkezik, önként jelentkező táskaeltulajdonlókat hasonló úton keresek!

Ezt használtam:

1 felújítandó táska

kis darab farmeranyag (elhasznált farmerből)

kis darab színes anyag (selejtes blúzból)

hímzőcérna

1. A farmerből és a színes anyagból köröket vágtam. A körök kijelöléséhez növekvő méretű poharakat használtam. Összesen 13 db farmerkört és 12 db színes kört vágtam ki.

2.  A köröket hímzőfonallal szorosan összevartam. Szándékosan nem illeszkedven szabályosan, nekem így bohókás hangulatot árasztanak.

3. Az így készült virágokat a táskára felvarrtam. (Az alsó kört több ponton körkörösen haladva rögzítettem.)

4. A virágokhoz 8 kis levelet vágtam farmeranyagból, majd azokat középen sima öltésekkel rögzítettem. (Próbálkoztam körbevarrással is, de az kevésbé mutatott.)

5. A körök széleit kicsit meghúzkodtam, hogy 'borzoltabb' legyen a hatás.

Együttélésre ítélve

Nem kell aggódni, nem önvallomásos közsanyargatásról lesz szó, hanem kivételesen egy könyvet ajánlok. Konkrétan ezt, melynek címe Együttélésre ítélve. Újságcikkekből, tárcákból áll és sokat elmond arról, hogy milyenek is vagyunk, mi emberek. Egy kicsit rápillanthatunk a palesztin- izraeli konfliktusokra - már ha van ezirányú érdeklődésünk- humanista szempontból. Mindkét oldal megszólal, mindkét oldal megért. És ez szép. És megnyugtató. A könyvet olvasva újra, meg újra arra várok, hogy egyszercsak a mi hazai konfliktusainkban is megjelenik egy ilyen szempont. Amelyik a kölcsönös megértésen alapul. (A könyvet az Alexandra ilyenkor szokásos akciójában vettem, mindössze 400 Ft-ért.)

Cucina di Linda

Linda barátnőm éppen szépítgeti a vőlegénye konyháját. Az egységelv a lakásfelújítás során -mivel a fiú lakásáról van szó- a férfiúi vétójog volt, cserébe a konyhában szabad kezet kapott. A jelszava a vintage lett. Ezért aztán készítettem némi falravalót, Kifli és levendula ötletén elindulva.

Amit használtam:

1 db lakásfelújításból visszamaradt lécdarab
csiszolópapír
fehér, fekete és arany színű akrilfesték
fehér filc
ecsetek
fedőlakk
ragasztópisztoly és ragasztó
kiskanál, cukrok, tányérok

1. A lécdarabot alaposan átcsiszoltam az egyenletes felületért.

2. Elsőként fekete akrilfestékkel festettem le szakaszosan, erős szálú, vastag ecsettel.

3. Másodszor fehér festékkel fedtem, ugyanezzel az ecsettel.

4. Aztán jött az aranyszín fedés.

5. Ezután a réteg teljes száradása után fehér filccel feliratoztam a lécet.
6. Fedőlakkal lezártam a réteget.

7. Ragasztópisztollyal feltettem a kiskanalat, porcelántányért, egyebeket. Ezek mindegyike maradék volt egy- egy jobb sorsra szenderült készletből, szóval tényleg újrahasznosítós projekt volt.

Őrizzük a lángot!

Az anyósom számára immár 40 év munkaviszony után beköszöntött a csendes nyugdíjas évek boldogsága. Szokás a falujukban, hogy a búcsúzó pedagógus valamilyen aprósággal kedveskedik a tőle búcsúzó kollégáknak. Igen ám, de nem nagyon volt ötlete arra, hogy mi is lehetne az ideális meglepetés, amely nem túl drága, ugyanakkor szívhez szóló és egyéni is.

Arra gondoltam, pedagóguskörökben jó üzenet lehet a láng, melynek fényét őrizni kell, így a illatosított, márványos felületű gyertyákból szereztem be öt dobozzal.

Ezek adták az alapot.



Azt akartam, hogy különleges, egyedi kis csomagok legyenek country stílusban. Hasonlóak, de mégis megismételhetetlenek.

Hozzávalók 13 db-hoz:

13 db gyertya

4 m horgolt csipke

4 m selyemszalag

13 db üvegkavics, gyöngy

2 m, 140 cm széles muszlinanyag

1 ív színes karton

13 db idézet

ragasztópisztoly, ragasztó

filctoll

1. A szalagot, csipkét megfelelő méretűre vágjuk. (30 cm-es db-okat.)

2. A gyertyákra egyenként ragasztópisztollyal rögzítjük. Az illeszkedéseket gyönggyel díszítjük.

3. A muszlint négyzet alakú darabokra vágjuk.

4. Egy- egy gyertyát egy- egy muszlinba csomagolunk. A csomagokat szalaggal átkötjük.

5. Minden csomaghoz hajtogatós névkártyát készítünk. (5.1. A kartont kívánt méretű darabokra vágjuk. 5.2. A kartonokra a megfelelő méretű, előre kiválasztott idédezeteket ragasztjuk. 5.3. A kartonokat tetszőleges módon hajtogatjuk, külső felére a nevet ráírjuk. Kész!)

Az anyós pedig festőkészletet kapott, hogy legyen végre ideje arra, amit igazán szeret. És persze egy gondolatbödönt, hogy minden nap megjöjjön az ihlet.





Lóg rajta a fuksz

Rendszertani problémáim az ékszerekkel is voltak. Így aztán, amikor Katánál láttam - aki Adélnál látta, aki viszont Krisztától leste el- a parafatáblás ékszerfal ötletét, nem volt kérdés, hogy nekem is kell egy ilyen. Viszont a mezei, átlagos verzió nekem sosem elég.  Szóval, amikor hozzájutottam egy jutányos árú parafatáblához és beszereztem kellő mennyiségű rajzszöget, elkészült a reggeli szépítkezősarkom dísze. Egészen konkrétan ez:

Amit felhasználtam:

23 db ugyanolyan színű, műanyag fejű rajszög

2 db papírzsebkendő

1 db szalvéta

decoupage ragasztó és lakk

1. A parafatábla teljes felületét decoupage ragasztóval vontam be, majd egy-egy réteg papírzsebkendővel borítottam. Ettől ilyen 'maszatos' a felület.

2.   A széleket színes szalvétával vontam be ugyanilyen módon.

3.   Száradás után a kívánt helyre illesztettem a rajzszögeket, egymástól nagyjából azonos távolságra.

4.   A kész táblát felszereltem a falra és ráillesztettem az ékszereket.

Nemzetközi lámpaprojekt

Bohbelii Khátá barátnőm elköltözött Németországba. (Népvándorlást indítva be németföld férfilakosságának körében.) Nemrégiben meglátogatták a szülei, s őket, mint magánpostai szolgáltatót vettem igénybe. Így került az IKEA lámpa - 195 Ft-ért vettük égővel együtt akcióban- dizájnköntösben Geislingen an der Steige-be, egy nappali polcára.

A kiinduló állapot

Az eredmény

Ezeket használtam a készítéshez:

2 db szalvéta

decoupage ragasztó és lakk

arany kontúrceruza

1. A lámpa üvegét megtisztítottam, majd a szalvétákat a kívánt méretben daraboltam.

2. Elsőként az alsó és a felső szegélyeket ragasztottam fel, körben haladva.

3. A szegélyek közé eső részre semleges, márvány- rózsa mintás szalvétát illesztettem.

4. Száradás után ragasztóval kijelöltem a díszcsík helyét és azt is finoman rásimítottam. (A normál szalvéta nem ér össze, én a maradékokból pávamintával pótoltam.)

5. Az újabb száradási idő kivárása után a minta egyes részeit kontúrceruzával hangsúlyoztam, majd a lámpa teljes felületét lakkal tettem ellenállóbbá.

Rend(szer) a lelke mindennek

Ti hol tartjátok ilyen olyan hobbidolgaitokat, papírfecnijeiteket, szalagjaitokat és számos más miegyebeteket, amiket megmentetek a pusztulástól és később ajándékcsomagolásra, díszítésre, építésre-szépítésre használtok?
Az enyémek hosszú idejig a lakás számos pontján állandosult 'átmeneti helyzetben' voltak fellelhetők. Ennek eredményeképpen rendmániás jóuram rendszeresen kapott idegrohamot és pakolási kedvet. Viszont ebből egyenesen következett, hogy én meg sosem találtam meg elsőre semmit. (Mert nem volt ott, ahol lennie kellett volna, vagyis ahova eredetileg tettem.) A helyzeten csak némileg javítottak a Kikában kapható, rakásolható, cukipiros dobozok, mert a papírok még mindig különféle vászontáskákban virítottak a lakás több pontján. No, ekkor találkoztam a nyár végi IKEA akciókban a kifejezetten ronda, fekete műanyag falitárolókkal, 795 Ft-ért. Az emberem azt mondta, ezek tuti nem jönnek be a lakásba. De végülis bejöttek. És a fekete plasztikdobozokból ezek lettek. (A szerelésből adódó ferdeség miatti reklamáció az emberemnél érhet célt, ahhoz semmi közöm :)

És ami kellett hozzá:

akrilfesték
ecset
szalvéta
decoupage ragasztó és fedőlakk
képeslapok (szintén leárazásról származó IKEA példányok)
ragasztópisztoly
matricák

1. A dobozokat megtisztítottam, majd ragasztóval kijelöltem a színes sávok helyét.
2.a A szalvétatechnikás darab esetében ragasztóval lekentem, majd a kiválasztott szalvéta felső rétegét a kívánt méretre vágtam és rásimítottam.
2.b A kijelölt csíkot akrilfestékkel alaposan átfestettem. Mielőtt teljesen megszáradt volna a festék, a ragasztócsíkokat eltávolítottam.
3. A képeslapokat ragasztóval rögzítettem és matricákkal dekoráltam.

Facelifting a lámpatestnek

Elhatalmasodott rajtam a lakásfelújítási láz. Új színeknek, kanapénak örülnék, de jóuram a legkisebb változásoktól is ódzkodik. S ha már a nagy dolgoknak útját állja, hát a kicsikben nem engedek. Így készültek az alábbi újragondolt lámpák az étkezőbe, Melodi lámpabúrából.



Az eredeti



Facelifting utáni verzió



Ha elkészítenéd, így csináld:

a színes körökkel borított verziót!

100 db színes kartonkör (fogalmam sincs, mekkorák, egy kéznél lévő vizespoharat használtam)
ragasztópisztoly
5 db ragasztórúd
türelem

1. Tisztítsd meg a megunt lámpádat!
2. Ragasztópisztollyal ragasztózd meg a köröket és tetszőleges sorrendben ragaszd fel őket. (Célszerű alulról kezdened a ragasztást.)

a muffinlámpa verziót!

80 db nagy muffinpapír
20 db kis muffinpapír
ragasztópisztoly
5 db ragasztórúd
még több türelem

1. A muffinpapírokat hajtsd félbe!
2. Ragasztózd meg a félbehajtott muffinpapír egyik oldalát középen és nyomd a lámpatestre! (Célszerű ebben az esetben is alulról indulnod. Akár az egészet is ragaszthatod, de így a lágyság mellett bohókás is az összhatás.)
3.  Ismételd a folyamatot, amíg az egészet beborítod.

Mindkettőnek szép fénye van. Az elsőt leginkább gyerekszobába, vagy retróhangulatú étkezőbe, nappaliba tudnám elképzelni, de a muffinpapíros verzió annyira tetszik, hogy akár romantikus lányszobába is tenném- sajnos a lányszoba esetemben aktualitását vesztette :).

Ezt csináltam, amíg nem csináltam semmit

Visszatértem! Köszönöm Mindenkinek, aki hiányolt. Ezer meg egy magyarázatot tudok felhozni mentségemre, de inkább megmutatom, hogy mit csináltam addig, amíg látszólag nem csináltam semmit. (Főzni tényleg nem főztem- sokat. De posztdömping várható)

Szóval, ők az én alibim: a GO-K-ART színkör. Ez az első színdarabunk. A KamaszOk. (Svéd gyerekversek, önvallomások, Janikovszky novellák és drága férjem kínjai- amiért elviselt engem ennyi gézengúz kiskamasszal- videón.)



Jártunk nyári táborban is Balatonszárszón. Volt közös múzeum- és falubejárás (ennek nyomán J.A. versek fordultak újba), a kölcsönház oldalát kirúgtuk, fürödtünk és dolgoztunk, sütöttünk és főztünk, a hét végére pedig jól elfáradtunk. Gyakoroltuk a szép kiejtést és az improvizációt, voltunk bátorságpróbán és fürdettük egymást sárban. Amilyen jól hangzik, annyira aggódtam a lurkók testi szellemi épségéért. Elmondhatatlanul sok fájdalom, bánat, krízis tud elbújni egy tizenháromévesben... ezért aztán kitaláltam egy elengedés- feladatot is. (Ajánlom krízisben szenvedő felnőtt társaimnak is!) A kölkök mindannyian kaptak egy- egy lapot, aminek az egyik felére egy olyan rossz érzést, eseményt írtunk fel, amiről úgy éreztük, hogy ránk telepedett. A másik felére pedig egy kívánságot. Akkor is, ha tudtuk, hogy nem válhat valóra. Aztán a lapokból csónakokat hajtogattunk, felsorakoztunk a balatoni plázson, majd mindenki- akkor, amikor úgy érezte, hogy már kész arra, hogy elengedje az érzéseit- útjára engedte a papírhajóját. És nem néztünk vissza. A gyerekek egyik legkedvesebb élménye lett.
Én egy idegroncs hulla lettem a hét végére, de azt hiszem, megérte.