Ezt csináltam, amíg nem csináltam semmit

Visszatértem! Köszönöm Mindenkinek, aki hiányolt. Ezer meg egy magyarázatot tudok felhozni mentségemre, de inkább megmutatom, hogy mit csináltam addig, amíg látszólag nem csináltam semmit. (Főzni tényleg nem főztem- sokat. De posztdömping várható)

Szóval, ők az én alibim: a GO-K-ART színkör. Ez az első színdarabunk. A KamaszOk. (Svéd gyerekversek, önvallomások, Janikovszky novellák és drága férjem kínjai- amiért elviselt engem ennyi gézengúz kiskamasszal- videón.)



Jártunk nyári táborban is Balatonszárszón. Volt közös múzeum- és falubejárás (ennek nyomán J.A. versek fordultak újba), a kölcsönház oldalát kirúgtuk, fürödtünk és dolgoztunk, sütöttünk és főztünk, a hét végére pedig jól elfáradtunk. Gyakoroltuk a szép kiejtést és az improvizációt, voltunk bátorságpróbán és fürdettük egymást sárban. Amilyen jól hangzik, annyira aggódtam a lurkók testi szellemi épségéért. Elmondhatatlanul sok fájdalom, bánat, krízis tud elbújni egy tizenháromévesben... ezért aztán kitaláltam egy elengedés- feladatot is. (Ajánlom krízisben szenvedő felnőtt társaimnak is!) A kölkök mindannyian kaptak egy- egy lapot, aminek az egyik felére egy olyan rossz érzést, eseményt írtunk fel, amiről úgy éreztük, hogy ránk telepedett. A másik felére pedig egy kívánságot. Akkor is, ha tudtuk, hogy nem válhat valóra. Aztán a lapokból csónakokat hajtogattunk, felsorakoztunk a balatoni plázson, majd mindenki- akkor, amikor úgy érezte, hogy már kész arra, hogy elengedje az érzéseit- útjára engedte a papírhajóját. És nem néztünk vissza. A gyerekek egyik legkedvesebb élménye lett.
Én egy idegroncs hulla lettem a hét végére, de azt hiszem, megérte.