Spájzunk beltartalma igencsak megfogyatkozott, azonban vásárolni még egy darabig nem megyünk. Így aztán még mindig a fellelhető, egyre fogyatkozó csapat elemeit használom fel a legfurább kísérleti ételekhez, amik vagy sikerülnek, vagy... Ezúttal egy sikeres kísérletről számolhatok be. ( A sikerteleneket is megesszük, de azokkal nem dicsekszem.) Minden értelemben, hiszen lassan végére ér a kamraprojekt és ilyen remek pitetésztát sem csináltam még soha. Ezért pedig elismerés a BBC Good Food Világkonyha magazinnak, ugyanis a májusi számban mindenféle formában fordulnak elő piték, és az ott olvasott koncepciót ( 20 dkg liszthez 10 dkg vaj, vagy zsiradék) alkalmaztam.
Hozzávalók:
Töltelékhez:
2 dl tejszín
10 dkg darált mák
10 dkg aszalt szilva
10 dkg cukor
20 dkg tisztított rebarbara
Tésztához:
20 dkg liszt
10 dkg sertészsír
6 ek liszt
1. A rebarbarát feldaraboljuk, majd elkeverjük a cukorral és az egészet összeforraljuk.
2. A rebarbarához adjuk a darabolt aszalt szilvát és a mákot, majd hozzáöntjük a tejszínt és botmixerrel homogénre pürésítjük.
3. A lisztet kimérjük, majd a hideg zsírt belekockázzuk. Alaposan összedolgozzuk. (Amíg zsemlemorzsa állagú nem lesz.) Ekkor a vizet is hozzáadjuk.
4. A tésztát kinyújtjuk, majd a piteformába illesztjük. (A recept szerint pihentetni kell a sütés előtt. Én nem tettem és így is nagyon finom lett.) Lefedjük sütőpapírral, majd lencsével, vagy babbal töltve 15 percig sütjük 220 fokos sütőben.
5. A lencsét a tésztából kiemeljük, majd a tölteléket a tésztán egyenletesen elsimítjuk. 10 percre visszatoljuk a sütőbe.
6. Ha van kedvünk, verjünk fel 3 tojásfehérjét 5 dkg porcukorral és a kemény habot simítsuk a pite tetejére. (Ekkor újabb 5 percre van szükség a sütőben.)
Az eredmény? Hipervékony, ropogós és mégis lágy tészta, ízletes töltelék és az önuralomvesztés kétes öröme.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése