Csokis, sós, karamelles...

No, ahogy ígértem, elmesélem Nektek, hogy Vrábel Kriszta csokis- sós karamelles tortája hogyan is sikerült. Készült számos fázisfotó, imázsfotó, miegymás. Majd, amikor fel akartam tölteni őket, kiderült, hogy a gépben nem volt memóriakártya, így a kompozíciók az enyészeté lettek. De a torta jól sikerült, finom is volt, megérte a szöszmötölést. Tényleg! (A hozzávalók arányain változtattam, az eredeti receptet a 2011.téli Szufléban találjátok.)

Hozzávalók (24 cm-es tortaformához):

40 dkg liszt

15 dkg cukor

3 nagy tojás

3 púpozott ek. kakaópor

3 dl tej

2 dl napraforgóolaj

1 cs vaníliás cukor

1 cs sütőpor

Sós karamell krémhez:

30 dkg cukor

6 ek. víz

20 dkg mascarpone

10 dkg vaj

só

A csokoládékrémhez:

20 dkg étcsoki

20 dkg mascarpone

10 dkg vaj

Díszítéshez:

13 db amarettini

5 dkg étcsoki

1 dkg vaj

szórócukor

1. A tészta száraz hozzávalóit összekevertem, majd hozzáforgattam a tojást és géppel hozzádolgoztam a tejet és a napraforgóolajat is. A homogén tésztát 210 fokra előmelegített sütőben sütöttem készre, kb. 50 perc alatt.

2. A karamellkrémhez a cukrot és a vizet összekevertem, majd karamellt főztem belőle. (Korábban csak cukorból készítettem karamellt, így egy kicsit aggódtam, hogy milyen is lesz ez, de aztán végül tényleg karamellre váltott a történet.) A karamellbe először folyamatos keverés mellett beletettem a vajat, majd a tűzről lehúzva az edényt, a mascarponét is. A recept eredetileg fleur de sel-t ír, de mivel nem igazán tartok itthon sóvirágot, jódozott só került a krémbe, egy kávéskanálnyi. A krémet félretettem hűlni és időnként alaposan átkevertem.

3. A csokikrémhez a vajat szokásos módon felolvasztottam, majd hozzáadtam a vajat és végül a mascarponét is.

4. A díszítéshez a csokit megolvasztottam, majd a bambuszpálcára tűzött amarettiniket a csokoládéba, aztán a szórócukorba mártottam. Az eredeti recept tört karamellbe forgatott házi trüffelt javasol a torta tetejére, de én szerettem volna valami teljesen más textúrájú dolgot is a tortában.

5. Amikor a karamellkrém és a csoki is sűrűn folyós, de még kenhető, összeállítjuk a tortát. (Tortalap-karamell-tortalap-csoki-díszek) A tálalásig hűtőben kell tartani.

Veszélyek:

• Szentül meg voltam róla győződve, hogy a karamell már elég hideg. Tévedtem. Ami kézzel hidegnek tűnik, az még igényel jó fél órát, tapasztalataim szerint.
• A tortát előző este állítottam össze, így is nagyon finom volt, de vizuálisan kisebb élményt nyújtott, mintha egy-két órával fogyasztás előtt tettem volna. (Már nem folyt a karamell, sőt a tészta egy kicsit fel is szívott belőle.)

Összességében isteni finom, izgalmas, tömény és dekoratív édesség-bár ez a 'maradék-fotókon' nem látszik. Még az én örökké kritikus édesanyám is - bocs, Anya- kétszer vett belőle. No, mit szóltok?