Heuréka!

Két éven és két költözésen át hurcoltam magammal egy tekintélyét vesztett klipszes képkeretet, mely a nyolc rögzítőcsatjából kettőt valahol elveszített. Hogy minek? Jogos kérdés. Annyira bíztam abban, hogy előbb-utóbb rájövök, hogy mire is lehetne használni. És most, végre!, megtaláltam. Az üveglapból fedlap lesz egy kis dohányzóasztalkára. (Nem is értem, hogy ez a teljesen kézenfekvő ötlet miért nem jutott eszembe korábban?!) A hátsó furnérból pedig az unokabátyámék régi-új otthonába készítettem egy kis apróságot. Nemsokára meglátogatjuk őket Sissy városában és mivel az egyetlen ajándék, aminek örülnek, a jóféle magyar fehér kenyér, mást nem is viszünk magunkkal. Kivéve ezt, a 'jajj-nagyon-üres-az-előszobafal'-ra. Mert értem én a célzást...

Szabad fordításban: Ebben a házban igazat élünk meg, hibázunk, bocsánatot kérünk, második esélyeket adunk, mulatunk, ölelünk, szeretünk, családban vagyunk. Hát nem? Hát de! (Mondja Kata és Babi néni.)

Így készül:

1. A tetszőleges méretű furnér széleit alaposan átcsiszoljuk. Szükség esetén a középrészt is lehet, én szerettem volna ha látszik a sajátságos mintája.

2. A teljesen felületet lefestjük- lefújjuk, ha olyan szerencsések vagyunk, hogy spray állapotú festékkel is rendelkezünk- fekete akrilfestékkel.

3. Száradás után vastag, száraz ecsetet használva fehér akrilfestéket viszünk fel, tetszőleges mennyiségben. Én igencsak nagyvonalú mozdulatokkal éltem.

4. Előrajzoljuk a feliratot. A fekete ceruza jól látható nyomot hagy. Ezt követően a kiválasztott színnel felfestjük a feliratot.

5. Igény esetén tovább díszíthetjük. Én pl. nem terveztem virágokat, de túl sok fehér festékem maradt. :) Remélem, nekik is tetszik majd.